Hasonló okokból kerülik a szimmetrikus elrendezéseket. Sok sétakert direkt úgy lett kialakítva, hogy egy pontról ne lehessen áttekinteni, a kijelölt ösvényen végig haladva fedezhetjük csak fel szépségét.
A kövek és homok szintén mindig megjelennek. Az álló, magas kövek a japán és kínai mitológia Hōrai hegyét jelképezik, a fekvő laposabbak pedig földet. De ennél mindig többet láthatunk: a köveket mindig páratlan, legtöbbször 3, 5, vagy 7 tagból álló csoportokba rendezik. A vízzel együtt megjelenített kövek a Buddhista filozófiában fontos szerepet betöltő Jin és Jangot is szimbolizálják.
Szintén fontosak a növények, melyek közé ritkán kerülnek élénk színű virágzók. Jellemzőbben az egész évben díszítő fajták. Mindig figyelembe veszik, hogy a növények színe év közben is folyamatosan változik, és nagy hangsúlyt fordítanak az őszi színharmóniára is. Népszerűek japánjuharok és a fenyők melyek mérete és formája metszéssel úgy van szabályozva, hogy azok egy minél ősibb, nagy fa hatását keltsék. Szintén a kert látszólagos korát igyekszik növelni a sokfelé, akár kövekre is telepített moha. A növényeket, ha lehet úgy ültetik, hogy képük tükröződjön a víz felszínén.
